ÉVKÖZI IDŐ 2. HÉT ~ PÉNTEK

'Mindenható, örök Isten, te a napnak ebben az órájában árasztottad a vigasztaló Szentlelket az apostolokra. Küldd el nekünk is a szeretet Lelkét, hogy hűséges tanúbizonyságot tegyünk rólad minden ember előtt. Krisztus, a mi Urunk által.' Amen.

NAPI EVANGÉLIUM IMÁJA

Reménység Istene! Dicsőítünk Téged az úrvacsora, az Eucharisztia ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra - az Eucharisztia által formált népként - szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Amen.  

 NAPI EVANGÉLIUM

2015. január 23. - Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis 'mennydörgés fiainak' hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

[Mk 3,13-19]

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Nagyobb számú tanítványi köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt. E tizenkét személy nevének felsorolását olvassuk a mai evangéliumban. Márk evangélista így foglalja össze Jézus szándékát a kiválasztással: 'hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre'
 (Mk 3,14-15).
Ha tegnap a csodákkal kapcsolatban megjegyeztük, hogy új világot szeretne Jézus, akkor ma azt kell mondanunk, hogy a Tizenkettő kiválasztásával egy új közösséget hoz létre, az apostolok testületét, amely a nagyobb közösségnek, az Egyháznak az alapja. Most egyes személyeket, egyéneket hív meg, hogy közösséggé formálja őket, mert feltámadása után már nem az egyes személyek kapják a küldetést, hanem az egész közösség, s ennek a közösségnek, az Egyháznak a küldetéséből részesednek az egyes emberek.
A Jézus által alapított új közösség alapja az Úrhoz való viszony, a vele való kapcsolat. A kiválasztottak vele vannak, tőle tanulnak, az ő életmódjához igazítják életüket. A Jézus és az általa létrehozott közösség kapcsolatának legerőteljesebb pillanata az utolsó vacsora, amikor a mi Urunk önmagát adja övéinek a kenyérben és a borban. Ezzel a cselekedetével válik teljessé a közösség alapítása. A krisztusi közösség, az Egyház tagjaként megtapasztalhatom, hogy Jézus önmagát adja nekem.
© Horváth István Sándor

'Szívükbe írom törvényem, és Istenük leszek'

Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket, és mondja: 'Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket - mondja az Úr. -  Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után - mondja az Úr: - Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: 'Ismerd meg az Urat!', mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem' [Jer 31,31-34]. Amikor 'új'-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.
Zsid 8,6-13

84. ZSOLTÁR

A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.