.jpg)
ÉVKÖZI IDŐ 2. HÉT ~ JANUÁR 20.
'Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között,
az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért,
mint tanúbizonyság a maga idejében,'
1Timótheus 2:5-6.
'Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között,
az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért,
mint tanúbizonyság a maga idejében,'
1Timótheus 2:5-6.
NAPI EVANGÉLIUM IMÁJA
Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket,
az imádkozóknak mutasd meg magad! Segítsd a betegeket,
Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket,
az imádkozóknak mutasd meg magad! Segítsd a betegeket,
vezesd vissza helyes útra a tévelygőket!
Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat,
erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket!
Add, hogy minden nép megismerjen téged! Amen.
Szent Kelemen pápa
Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat,
erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket!
Add, hogy minden nép megismerjen téged! Amen.
Szent Kelemen pápa
NAPI EVANGÉLIUM
2015. január 20. - Kedd
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: 'Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!' Jézus ezt felelte nekik: 'Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.' Majd ezt mondta nekik: 'A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.'
[Mk 2,23-28]
2015. január 20. - Kedd
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: 'Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!' Jézus ezt felelte nekik: 'Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.' Majd ezt mondta nekik: 'A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.'
[Mk 2,23-28]
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
A böjtre vonatkozó kérdés után újabb konfliktusról szól az evangélium. A vitához a témát az szolgáltatja, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat téptek le, s azok termését megették. Tevékenységüket a farizeusok munkavégzésnek minősítették, azaz olyan cselekedetnek, amit a szombati pihenőnapon tilos volt végezni. Vélekedésük roppant kicsinyességről árulkodik. Mintha ezen múlna a vallásosság. Mintha rendkívüli jelentősége volna a dolognak. Jézus most is megvédi tanítványait. Mégpedig nem úgy, hogy feleslegesnek minősíti a szombatra vonatkozó előírásokat, hanem rámutat arra, hogy az emberek által hozott törvényeket olykor felülírja az élet törvénye, a józan ész parancsa.
Isten törvényei és parancsai olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják a helyes irányt az ember számára. A farizeusok is ismerték ezeket a törvényeket, de lecövekeltek mellettük. Belekapaszkodtak a táblába és egy tapodtat sem voltak hajlandók lépni. Itt érezték magukat biztonságban és másokat is arra akartak rávenni, hogy hozzájuk hasonlóan ragaszkodjanak a törvényekhez. De a törvények valójában csak útjelzők és nem végcélok.
Felismerem-e, hogy Isten parancsai az üdvösségre vezetnek? Követem-e az utat, amelyet Isten törvényei mutatnak számomra? Felismerem-e Isten minden törvénye hátterében az ő szeretetét?
© Horváth István Sándor
A böjtre vonatkozó kérdés után újabb konfliktusról szól az evangélium. A vitához a témát az szolgáltatja, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat téptek le, s azok termését megették. Tevékenységüket a farizeusok munkavégzésnek minősítették, azaz olyan cselekedetnek, amit a szombati pihenőnapon tilos volt végezni. Vélekedésük roppant kicsinyességről árulkodik. Mintha ezen múlna a vallásosság. Mintha rendkívüli jelentősége volna a dolognak. Jézus most is megvédi tanítványait. Mégpedig nem úgy, hogy feleslegesnek minősíti a szombatra vonatkozó előírásokat, hanem rámutat arra, hogy az emberek által hozott törvényeket olykor felülírja az élet törvénye, a józan ész parancsa.
Isten törvényei és parancsai olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják a helyes irányt az ember számára. A farizeusok is ismerték ezeket a törvényeket, de lecövekeltek mellettük. Belekapaszkodtak a táblába és egy tapodtat sem voltak hajlandók lépni. Itt érezték magukat biztonságban és másokat is arra akartak rávenni, hogy hozzájuk hasonlóan ragaszkodjanak a törvényekhez. De a törvények valójában csak útjelzők és nem végcélok.
Felismerem-e, hogy Isten parancsai az üdvösségre vezetnek? Követem-e az utat, amelyet Isten törvényei mutatnak számomra? Felismerem-e Isten minden törvénye hátterében az ő szeretetét?
© Horváth István Sándor
'Hit és türelem által örököljük az ígéreteket'
Zsid 6,10-20
Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik, s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek. Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: 'Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.' [Ter 22,16-17] Az pedig türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére. Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig [Lev 16,2], ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké [Zsolt 110,4].
Zsid 6,10-20
Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik, s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek. Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: 'Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.' [Ter 22,16-17] Az pedig türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére. Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig [Lev 16,2], ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké [Zsolt 110,4].
110. ZSOLTÁR
Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk. Fönséges és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké. Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr. Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik. Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét; Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései; Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek. Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké. ALLELUJA!
Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből, az igazak tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úr cselekedetei, kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk. Fönséges és ékesség az ő műve, és igazsága megmarad örökkön örökké. Emléket állított csodáinak, irgalmas és kegyes Úr. Enni adott az őt félőknek; Szövetségéről mindenkor megemlékezik. Megmutatta népének hatalmas művei erejét, nekik adta a nemzetek örökségét; Kezének műve igazmondás és igaz ítélet. Mind megbízhatók az ő rendelkezései; Örökkön örökké szilárdan állnak, hűségben és igazságban születtek. Megváltást küldött népének, örökre elrendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; Dicsérete megmarad örökkön örökké. ALLELUJA!
