ÉVKÖZI IDŐ 2. HÉT ~ JANUÁR 19. HÉTFŐ

'A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
 A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is,
de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.'
1 Kor 12, 4-6

Mindenható, örök Isten, te a napnak ebben az órájában árasztottad a vigasztaló Szentlelket az apostolokra. Küldd el nekünk is a szeretet Lelkét, hogy hűséges tanúbizonyságot tegyünk rólad minden ember előtt. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM IMÁJA

Világosság Istene! Köszönetet mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban a Te élő Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. szentlelked folytassa megszentelő munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a Te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Amen.

  NAPI EVANGÉLIUM

2015. január 19. - Hétfő

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: 'Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?' Jézus így válaszolt: 'Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.'

[Mk 2,18-22]

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 A korabeli zsidóság számára a vallási törvények évente kötelező böjtöt írtak elő. Ezen felül természetesen szabad volt önként további böjtöt, önmegtagadást vállalni. A farizeusok, akik a törvények pontos megtartásáról voltak ismertek, elöl jártak az önként vállalt böjtölésben. Az ő szokásukat követhették Keresztelő János tanítványai is. Jézus tanítványai viszont nem éltek ezzel a lehetőséggel, miként erről ma olvasunk az evangéliumban.
A szövegből nem derül ki, hogy ki nehezményezi azt, hogy Jézus tanítványai nem böjtölnek. Amikor Jézus megvédi tanítványait, akkor nem a böjtöt, a böjtölést tartja helytelennek, hanem kijelenti, hogy most nem ennek van az ideje. A mi Urunk válaszának hátterében ott húzódik a keresztény ember szabadsága, a lélek szabadsága, az Istenre nyitottság szabadsága. Mert minden vallásos cselekedetnek az adja meg értékét, ha szabad döntésünk eredménye. Akkor értékes Isten szemében, ha szabad akarattal és felelősségünk tudatában döntést hozunk Isten mellett és vállaljuk törvényeinek megtartását.
A böjttel kapcsolatos választ követően az Úr talányos mondásai következnek az új szövetről és az új borról. Talán itt az ideje, hogy új tartalommal töltsem meg vallásos cselekedeteimet. A lényeg, hogy minden Isten iránti szeretetből fakadjon.
© Horváth István Sándor

  'Isten Fia szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet'

Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: 'Fiam vagy te, ma szültelek téged' [Zsolt 2,7]. És ahogy más helyen is mondja: 'Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint'  [Zsolt 110,4]. Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G], - mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint [Zsolt 110,4]. Zsid 5,1-10

109. ZSOLTÁR

Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: 'Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.’ Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: 'Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.' Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön. Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA!