ÉVKÖZI 1. HÉT ~ JANUÁR 16. ~ PÉNTEK

'Emberi tulajdonság, hogy a láthatót, a kézzel foghatót sokkal könnyebben elfogadjuk. A gyógyítás látható, a bűnök megbocsátása nem látható. Isten ügyében szívünkkel akarunk látni, hogy megérezve szeretetét azt láthatóvá tegyük.'

KÖNYÖRGÉS

'Istenünk, mindenség Alkotója,
te rendelted, hogy az ember munkával töltse be hivatását.
Add, hogy most megkezdett munkánk
gyarapítsa földi életünk javait,
és kegyelmed segítségével
Krisztus országának terjedését is szolgálja.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

NAPI EVANGÉLIUM IMÁJA

 Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy.
Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére.
Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. Amen.

NAPI EVANGÉLIUM

2015. január 16. - Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: 'Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.' Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: 'Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?' Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: 'Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!' Ezzel odafordult a bénához: 'Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!' Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: 'Nem láttunk még ilyet sohasem!'

[Mk 2,1-12]

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus csodáival kapcsolatban többször említettük már, hogy azok az irgalmasság megnyilvánulásai, az irgalmas Isten különleges jelei. A csoda és az irgalom összekapcsolódásának egyik legszebb példája a béna meggyógyítása, amelynél egyaránt találkozunk a testi bajtól való megszabadulással és a lelki újjászületéssel, a bűntől való szabadulással. A kettőt Jézus szándékosan köti össze, hogy ezzel megmutassa isteni hatalmát. Egyedül Isten képes ugyanis visszaadni például egy bénának a képességet, hogy újra járni tudjon, és egyedül Istennek van hatalma ahhoz, hogy a bűnöket megbocsássa. Aki tehát az elsőre képes, s ezzel igazolja isteni hatalmát, annak elhisszük, hogy az utóbbihoz is van hatalma, azaz a bűnök megbocsátásához.
E csodájával Jézus összeütközésbe kerül az írástudókkal, a vallási vezetőkkel. Ők saját szemükkel látják a gyógyulás tényét, de nem értik, miféle hatalom, erő birtokában teszi ezt Jézus, tehát nem ismerik el az ő istenségét. Éppen emiatt háborodnak fel Jézus azon kijelentésén, miszerint a béna ember bűnei bocsánatot nyertek. Jézust csak embernek gondolták, s egyetlen ember sem tarthatja magát Istennek, nem mondhat olyat, hogy eltörli a bűnöket.
Elismerem-e lelki bénaságom, azt, hogy a bűn megbénít? Kérem-e Istentől a bűntől való szabadulás kegyelmét?
© Horváth István Sándor

 'Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba'

Mivel tehát még hátravan az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak [Zsolt 95,11]! Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak. Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: 'Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!' [Zsolt 95,11] - akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejeződtek. Mert egy helyen így szól a hetedik napról: 'És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott'' [Ter 2,2G]. Ugyanígy ezen a helyen is: 'Nem mennek be az én nyugalmamba!' [Zsolt 95,11] Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba [Zsolt 95,11], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse. Zsid 4,1-5.11