Megfeszített Jézus, köszönöm neked,
hogy emberi lénnyé lettél.
Szeretni akarlak.
Kell, hogy szeresselek.
Uram, megfeszített Jézus, Te és én egyek vagyunk.
Amen.
A keresztfa előtt
Jézus így szólt:
Népem, én tenmagad vagyok.
Én a te gyönyörűséged vagyok.
Én a te jóságod vagyok.
Az vagyok, amit az ellen teszel, amit szeretned kellene.
Az vagyok, amitől félsz. legmélyebb, legjobb és legmeztelenebb éned.
A rossz voltod főleg abból áll, amit a jóság ellen teszel, magad és mások jósága ellen - és ez valóban rossz.
Félsz a jótól.
Félsz tőlem.
Megölöd azt, amit szeretned kellene.
Gyűlölöd azt és félsz attól, ami át tudna formálni és át is formál.
Én vagyok a megfeszített Jézus.
Én tenmagad vagyok.
Mi így válaszolunk Jézusnak:
Uram, megfeszített Jézus, Te vagy az életem.
És Te vagy a halálom is.
Te vagy a gyönyörűségem.
Te vagy a lehetőségem.
Te vagy a teljes énem.
Te vagy minden, amit szeretnék, és Te vagy minden, amitől félek.
Te vagy minden, amire vágyom és Te vagy minden amit tagadok.
Te vagy a gyalázatosan magára hagyott és semmibe vett lelkem.
Uram, Jézus, a szereteted az, amitől a legjobban félek.
Nem vagyok képes megengedni, hogy bárki a "semmiért" szeressen.
Értékes akarok lenni.
Ha érdemtelenül kerülök bensőséges helyzetbe veled vagy bárkivel, az megijeszt.
Most már látom, hogy Te benne élsz, és én Te benned élek. Meghívsz, hogy kilépjek az illúzió és az erőszak örökös körforgásából.
Te vagy a megfeszített Jézus az én megmentőm.
Tökéletes és türelmes szereteteddel azt vákasztottad, hogy velem egységre lépsz. Nem próbálom elhitetni, hogy megértem. Csak annyit tehetek, hogy befogadlak, bízom benned és köszönöm neked örökké.
A lakóhelyed vagyok.
Te választottad, hogy velem leszel, sokkal inkább, mint amennyire én valaha is választottalak téged.
Nagyon bánom ezt.
Köszönöm neked, Uram Jézus, hogy emberi lény lettél, hogy nekem ne keljen úgy tennem, mintha Isten lennék, és ne keljen próbálkoznom, hogy Istenné legyek.
Köszönöm, Uram, Jézus, hogy végessé és korlátozottá tetted magad, és így nem kell úgy tennem, mintha határtalan és végtelen lennék.
Köszönöm neked megfeszített Isten, hogy halandóvá lettél, így nem kell azon erőlködnöm, hogy halhatatlanná tegyem magam.
Köszönöm neked Uram, Jézus, hogy alávalóvá tetted magad, így nem kell úgy tennem, mintha kiválóbb lennék bárkinél.
Köszönöm, hogy a város falain kívül feszítettek meg, hogy kizártak, kitaszítottak, mint a bűnösöket, így találkozhatok veled ott, ahol magam érzem a szentség falain kívül.
Köszönöm neked, hogy gyengévé lettél, így nem kell erősnek lennem.
Köszönöm, hogy önként vállaltad, hogy tökéletlennek és különösnek tekintsenek, így nekem nem kell tökéletesnek és normálisnak lennem.
Köszönöm, Uram, Jézus, hogy önként vállaltad az elutasítást, így nekem nem kell minden erőmet összeszedve próbálkoznom, hogy elfogadható és szerethető legyek.
Köszönöm, hogy hagytad, hogy kudarcnak tekintsenek, így nem kell az életemet arra vesztegetnem, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha sikeres lennék.
Köszönöm, hogy hibáztál a vallás és az állam szabályai szerint, így nekem nem kell alkalmazkodóvá lennem sehol.
Köszönöm, hogy minden módon szegénnyé tetted magad, így nekem nem kell gazdaggá válnom semmilyen értelemben.
Köszönöm, neked Uram, Jézus, hogy mindazzá váltál, amit az emberiség megvet, és amitől fél és így elfogadhatom magam, és másokat is tebenned.
Így benned szerethetem azt a részemet, amit a legjobban gyűlölök.
Ámen.
Richard Rohr: Reménység a sötétben
hogy emberi lénnyé lettél.
Szeretni akarlak.
Kell, hogy szeresselek.
Uram, megfeszített Jézus, Te és én egyek vagyunk.
Amen.
A keresztfa előtt
Jézus így szólt:
Népem, én tenmagad vagyok.
Én a te gyönyörűséged vagyok.
Én a te jóságod vagyok.
Az vagyok, amit az ellen teszel, amit szeretned kellene.
Az vagyok, amitől félsz. legmélyebb, legjobb és legmeztelenebb éned.
A rossz voltod főleg abból áll, amit a jóság ellen teszel, magad és mások jósága ellen - és ez valóban rossz.
Félsz a jótól.
Félsz tőlem.
Megölöd azt, amit szeretned kellene.
Gyűlölöd azt és félsz attól, ami át tudna formálni és át is formál.
Én vagyok a megfeszített Jézus.
Én tenmagad vagyok.
Mi így válaszolunk Jézusnak:
Uram, megfeszített Jézus, Te vagy az életem.
És Te vagy a halálom is.
Te vagy a gyönyörűségem.
Te vagy a lehetőségem.
Te vagy a teljes énem.
Te vagy minden, amit szeretnék, és Te vagy minden, amitől félek.
Te vagy minden, amire vágyom és Te vagy minden amit tagadok.
Te vagy a gyalázatosan magára hagyott és semmibe vett lelkem.
Uram, Jézus, a szereteted az, amitől a legjobban félek.
Nem vagyok képes megengedni, hogy bárki a "semmiért" szeressen.
Értékes akarok lenni.
Ha érdemtelenül kerülök bensőséges helyzetbe veled vagy bárkivel, az megijeszt.
Most már látom, hogy Te benne élsz, és én Te benned élek. Meghívsz, hogy kilépjek az illúzió és az erőszak örökös körforgásából.
Te vagy a megfeszített Jézus az én megmentőm.
Tökéletes és türelmes szereteteddel azt vákasztottad, hogy velem egységre lépsz. Nem próbálom elhitetni, hogy megértem. Csak annyit tehetek, hogy befogadlak, bízom benned és köszönöm neked örökké.
A lakóhelyed vagyok.
Te választottad, hogy velem leszel, sokkal inkább, mint amennyire én valaha is választottalak téged.
Nagyon bánom ezt.
Köszönöm neked, Uram Jézus, hogy emberi lény lettél, hogy nekem ne keljen úgy tennem, mintha Isten lennék, és ne keljen próbálkoznom, hogy Istenné legyek.
Köszönöm, Uram, Jézus, hogy végessé és korlátozottá tetted magad, és így nem kell úgy tennem, mintha határtalan és végtelen lennék.
Köszönöm neked megfeszített Isten, hogy halandóvá lettél, így nem kell azon erőlködnöm, hogy halhatatlanná tegyem magam.
Köszönöm neked Uram, Jézus, hogy alávalóvá tetted magad, így nem kell úgy tennem, mintha kiválóbb lennék bárkinél.
Köszönöm, hogy a város falain kívül feszítettek meg, hogy kizártak, kitaszítottak, mint a bűnösöket, így találkozhatok veled ott, ahol magam érzem a szentség falain kívül.
Köszönöm neked, hogy gyengévé lettél, így nem kell erősnek lennem.
Köszönöm, hogy önként vállaltad, hogy tökéletlennek és különösnek tekintsenek, így nekem nem kell tökéletesnek és normálisnak lennem.
Köszönöm, Uram, Jézus, hogy önként vállaltad az elutasítást, így nekem nem kell minden erőmet összeszedve próbálkoznom, hogy elfogadható és szerethető legyek.
Köszönöm, hogy hagytad, hogy kudarcnak tekintsenek, így nem kell az életemet arra vesztegetnem, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha sikeres lennék.
Köszönöm, hogy hibáztál a vallás és az állam szabályai szerint, így nekem nem kell alkalmazkodóvá lennem sehol.
Köszönöm, hogy minden módon szegénnyé tetted magad, így nekem nem kell gazdaggá válnom semmilyen értelemben.
Köszönöm, neked Uram, Jézus, hogy mindazzá váltál, amit az emberiség megvet, és amitől fél és így elfogadhatom magam, és másokat is tebenned.
Így benned szerethetem azt a részemet, amit a legjobban gyűlölök.
Ámen.
Richard Rohr: Reménység a sötétben
