A mélységből kiáltok fel Hozzád!
Hallgass meg,
Uram!
Taníts meg, hogyan
kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
s hogyan kell örülni a
megérdemelt könnyekben!
Adj erőt, hogy
kevélységem csillogását elhomályosítsam,
és az alázatosság
szüntelenségét okosan csillogtassam!
Taníts meg, hogyan
kell a gyengékhez lehajolni,
és hogyan kell a
féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy
fölényesen legyőzzem a testet,
és alázatosan megadjam
magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra,
ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha
jogtalan dicsérnek!
Adj erőt napközben,
hogy el ne fáradjak,
s fáradtságot este,
hogy rögtön elaludjak!
Taníts meg lendülni,
hogyha Rád találtam,
s hirtelen megállni,
ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig,
amit nagyon kérek,
taníts bátor lenni,
amikor nagyon félek!
Engedd a világot
megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd
soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, s ez
maradjon végleg,
s ha másképp szólnék,
nagyon szépen kérlek,
ne neheztelj rám, míg
elfordítod orcád,
hiszen a mélységből
kiáltok fel Hozzád!
Amen
